A sejtek az élő szervezetek legkisebb része, beleértve az emberi testet is. A sejt belsejében vannak olyan sejtrészek, amelyeknek saját funkcióik vannak, ezek egyike a sejtplazma, amelyet citoplazmának is neveznek. A citoplazma a sejt azon része, amely folyadék formájában van, és a sejtmagon (sejtmagon) kívül van. A citoplazmában található folyadék nagy része (80-85 százaléka) víz, a többi fehérje (10-15 százalék), lipidek (2-4 százalék), poliszacharidok (1 százalék) és nukleinsavak (1 százalék). A citoplazma területe a plazmamembrán külső oldalára, a lipid kettősrétegre és a magmembrán belsejére korlátozódik. A legtöbb citológiai alkalmazásban a normál sejtek homogén citoplazmával rendelkeznek, esetenként szemcsékkel vagy zárványokkal.
Citoplazma funkció
A citoplazma fő feladata a benne található sejtmolekulák és organellumok támogatása és biztonságának biztosítása. Maguk az organellumok a citoplazmában található kis sejtszerkezetek, amelyek specifikus funkciókat látnak el a prokarióta sejtekben (baktériumokban) és az eukarióta sejtekben (növényekben, állatokban és emberekben). Ezenkívül a sejt folyékony részeként a citoplazma a következő szerepeket is betölti:
- Segíti a vegyületek mozgatását a sejtekben.
- A sejtanyagcsere többi részének feloldása.
- A sejt aktív területévé válik az ún folyó citoplazma. Ennek oka a só jelenléte a citoplazmában, így a benne lévő folyadék elektromos jeleket tud vezetni, hogy nagyon jól támogassa a sejtaktivitást.
- Genetikai anyag szállítása. A citoplazma jelenlétével a genetikai anyag biztonságos és sértetlen marad akkor is, ha a sejten belül ütköznek.
Citoplazma nélkül a sejt elveszíti alakját, összeomlik és ellaposodik. Citoplazma nélkül az organellumok sem tudnak lebegni a sejt belsejében, így megzavarják a sejt általános teljesítményét. [[Kapcsolódó cikk]]
A sejtnek a citoplazmában található része
A citoplazmában számos fontos organellum található, amelyeket biztonságban kell tartani, nevezetesen az endoplazmatikus retikulum, a riboszómák, a Golgi-készülék, a mitokondriumok, a lizoszómák és a perixiszómák. Az alábbiakban ezen organellumok leírása található.
Endoplazmatikus retikulum (ER)
Mikroszkóppal nézve a citoplazmának ez a része egy tekercses membrán alakú, azzal a céllal, hogy energiát termeljen a sejt számára. Az endoplazmatikus retikulum két típusból áll, nevezetesen durva ER-ből (riboszómákkal borított felület) és sima ER-ből (riboszómákkal nem borított felület). Az endoplazmatikus retikulum feladata szövetek kialakítása, enzimek biztosítása az ER mentén, és különféle anyagok szállítása. Ezenkívül a foszfolipidek, koleszterin és szénhidrátok képzéséhez szükséges sejtkomponensek egyike.
A Golgi készülékek vagy testek domború lemez alakúak, mint egy tasak, és nagyon aktívak a kiválasztó sejtekben, például a hasnyálmirigyben és a nyálmirigyekben. Ennek az organellumnak a feladata, hogy az ER által termelt anyagokat (általában fehérjék formájában) a sejtmembránba szállítsa.
Ez az organellum granulátum formájú, amelyből áll
ribonukleinsav (RNS) és fehérje, és fehérjeszintézisként működik. A riboszómák szabadon mozoghatnak a citoplazmában vagy kapcsolódhatnak az ER-hez, majd osztódnak és hemoglobint képeznek az eritroblasztokban, amelyek aztán eritrocitákká válnak.
A citoplazmának ezt a részét tekinthetjük a sejt energiagyárának, mivel ez felelős a zsír szénhidráttá alakításáért, így az energia ATP formájában keletkezik. A mitokondriumokban olyan enzimek találhatók, amelyek a sejtlégzés során képesek energiát felszabadítani táplálék formájában, kiszűrni az energiát a tápanyagokból, és a sejt minden része számára szükséges anyagokat biztosítani.
A lizoszómák ovális vagy kerek tasakok alakúak, és membránnal vannak bélelve. A lizoszómák olyan enzimeket tartalmaznak, amelyek képesek megemészteni a foszfolipideket, lipideket és fehérjéket, és a sérült sejtszervecskék lebontóiként működnek.
A peroxiszómák mérete hasonló a lizoszómákéhoz, és általában egy vagy több enzimet tartalmaznak, amelyek részt vesznek a hidrogén-peroxid (H2O2) oxidációs reakciójában. A peroxiszómák a hidrogén-peroxidot más oxidációs reakciókhoz használják fel, vagy vízre és oxigénre bomlanak le. Ennek a citoplazmában található organellumnak az egyik feladata, hogy a hosszú zsírsavakat rövidebbekre oxidálja. Lerövidítés után a zsírsavak a mitokondriumokba kerülnek a teljes oxidációhoz. Az emberi máj- és vesesejtekben a peroxiszómák a vérbe kerülő különböző mérgező molekulák, például az alkohol méregtelenítésére is szolgálnak. Ez számos magyarázat a citoplazmával és anatómiájával kapcsolatban. Remélhetőleg ez a magyarázat hasznos lehet azok számára, akik olvassák.
