Egészség

Az oxigénszabályozók funkciói és rendeltetésszerű használata

Azok számára, akik oxigénterápián vesznek részt, az oxigénszabályozók biztosan nem idegen felszerelések. Az oxigéntartállyal együtt a szabályozó biztosítja a szervezet zökkenőmentes oxigénellátását, így Ön továbbra is viszonylag normálisan végezheti tevékenységét. Az oxigénszabályozó használata nem igényel elektromos áramot, de karbantartást igényel, hogy működése ne zavarjon. Ez a szabályozó egy nyomásjelzőből áll a csőben, áramlásmérő, és néha) párásító. A szabályozók különböznek a lélegeztetőgépektől. A lélegeztetőgép működéséhez elektromos segítségre van szükség, míg a szabályozóé nem. A lélegeztetőgépek általában csak az intenzív osztályon (ICU) találhatók, míg a hordozható tartályokhoz rögzített szabályozók bárhol használhatók, beleértve a mentőket is.

Oxigénszabályozó funkció

Szerkezetileg az oxigénszabályozó funkciója a sűrített oxigéntároló tartályból kilépő oxigén mennyiségének szabályozása, így az emberi belélegzés biztonságos. A szabályozó azonban nem az oxigénáramlás szabályozója, így a gyakorlatban ehhez az eszközhöz kiegészítő eszközökre van szükség, mint pl áramlásmérő. A legtöbb oxigénszabályozó úgy állítható be, hogy percenként 0-25 liter oxigént szállítson. Általában orvosa azt javasolja, hogy minden alkalommal, amikor oxigénterápiát végez, állítsa be a szabályozót percenként 15 liter oxigénre. Létezik azonban 25 liter/perc feletti nyomásra is beállítható szabályozó, más néven nagynyomású oxigén. Ez az eszköz azonban csak kórházakban érhető el, figyelembe véve, hogy használata csak akut légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél engedélyezett a légzés stabilizálása és a vér oxigéntartalmának szabályozása érdekében.

Milyen körülmények között kell oxigénszabályozót használni?

Az oxigéntároló tartályhoz csatlakoztatott oxigénszabályozót bárki használhatja, aki légzéssegítést igényel. Ez az eszköz nagyon hasznos, ha távoli területeken vagy egészségügyi intézményekben kell oxigénellátást biztosítania, ahol az elektromosság még instabil, vagy akár nem is létezik. Mint korábban említettük, az oxigéntartályban használt oxigénszabályozót általában oxigénterápia elvégzésére is használják, mind otthon, mind a kórházban. Magát az oxigénterápiát akkor végezzük, ha a szervezet nem tud elegendő oxigénhez jutni a légutakon keresztül. Ezt az állapotot általában tüdőproblémák okozzák, mint például:
  • Tüdőgyulladás
  • Asztma
  • Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
  • Bronchopulmonalis dysplasia, más néven éretlen tüdőbetegségek újszülötteknél
  • Szív elégtelenség
  • cisztás fibrózis
  • Alvási apnoe
  • Egyéb tüdőbetegségek
  • A légzőrendszer sérülése.
Azonban nem minden fenti betegségben szenvedő betegnek van szüksége oxigénterápiára. Az orvos először vizsgálatokat végez a diagnózis megerősítésére, például:
  • vérvizsgálat

Az artériákból vérmintát vesznek, majd ellenőrizni fogják az oxigéntartalmat. Azok, akiknek a terápiához oxigénszabályozókra van szükségük, azok, akiknek a vér oxigéntartalma kisebb, mint 60 Hgmm (általában 75-100 Hgmm).
  • oximéter

Az eszköz használata azt jelenti, hogy nem kell vérvizsgálatot végeznie. Ehelyett egyfajta klipet rögzítenek az ujja hegyére, ekkor látható lesz a vér oxigéntartalma. Az oxigénszabályozók terápiás alkalmazására vonatkozó hivatkozás is ugyanaz, ami kevesebb, mint 60 Hgmm. [[kapcsolódó cikkek]] Amint ismertté válik a vér oxigéntartalma, az orvos megtanítja Önnek a szabályozó megfelelő használatát az Ön állapotának és a használandó felszerelésnek megfelelően. Soha ne állítsa az oxigénszabályozót a határérték fölé, mert a vér túl sok oxigéntartalma (több mint 110 Hgmm) oxigénmérgezést okoz. Vannak, akiknek egész életükben oxigénterápián kell részt venniük, de vannak, akiknek csak bizonyos helyzetekben van szükségük oxigénszabályozó segítségére. Létezik olyan terápia is, amelyet csak kórházban lehet végezni, de nem ritkán légzőkészülékkel is ellátják, hogy otthon is folytathassa a terápiát.