Felületaktív anyag vagy a felületaktív anyagok olyan molekulák, amelyek amfifilek (hidrofil és lipofil tulajdonságokkal is rendelkeznek). A hidrofil egy olyan vegyület, amely képes megkötni a vizet, míg a lipofil olyan vegyület, amely képes megkötni az olajat és gyűlöli a vizet (hidrofób). A felületaktív anyagok szappanokban, mosószerekben és tisztító oldatokban találhatók. A felületaktív anyagok olyan molekulák, amelyek a folyadék-gáz határfelületen felszívódhatnak. Vízbe kerülve a felületaktív anyag a levegőben lévő hidrofób részéhez igazodik, míg a hidrofil része a vízben van, így csökkenteni tudja az anyag felületén vagy határfelületén kialakuló feszültséget.
Hogyan működnek a felületaktív anyagok
Ha elegendő mennyiségű felületaktív molekula van az oldatban, ezek egyesülnek micelláknak nevezett szerkezetekké. A micellák kialakulásakor a vizet kedvelő felületaktív anyag feje úgy helyezkedik el, hogy víznek legyen kitéve, míg a vizet gyűlölő farok a micellaszerkezet közepén csoportosul, így védve van a víztől. A micellák ezután egységként eltávolítják a különféle szennyeződéseket, például szennyeződéseket vagy olajfoltokat. A vízgyűlölő farok vonzza a talajt és körülveszi azt, míg a felületaktív fej a felszínről húzza a talajt a tisztítóoldatba. Látni fogja, hogy a tárgy felületéről lekerülő szennyeződés elkezdi szennyezni a vizet vagy a tisztítóoldatot. A micellák ezután újra kialakulnak olyan farokkal, amelyek a talajt a szerkezet közepén tartják.
A felületaktív anyagok típusai
Az alábbiakban felsoroljuk a felületaktív anyagok típusait a hidrofil fejükön lévő töltéskülönbség alapján.
1. Anionos felületaktív anyagok
Az anionos felületaktív anyagoknak van egy negatív töltésű vége a molekulának, amely hidrofil. A molekulának ez a negatív töltésű része általában szulfonát, szulfát vagy karboxilát. Az anionos felületaktív anyagok példái a nátrium-alkil-benzol-szulfonát, nátrium-sztearát és kálium-alkohol-szulfát, amelyek általában szappanokban és mosószerekben találhatók.
2. Nemionos felületaktív anyagok
A nemionos felületaktív anyagok olyan felületaktív anyagok, amelyek nem tartalmaznak ionokat. Ezek a felületaktív anyagok azért nyerik el a polaritásukat, mert a molekula egyik végén egy oxigénben gazdag rész, a másik végén pedig egy nagy szerves molekula található. A nemionos felületaktív anyagok példái az etoxilát-alkoholok, a nonil-fenoxi-polietilén-alkoholok és az etilén-oxid/propilén-oxid blokk-kopolimerek. A nem ionos felületaktív anyagok általában nem habzóak vagy gyengén habzóak, így alkalmasak az alacsony habzású mosószerek gyártásában való összetevőként való felhasználásra.
3. Kationos felületaktív anyagok
A kationos felületaktív anyagok pozitív töltésű molekulák, amelyek általában nitrogénvegyületekből származnak. Sok kationos felületaktív anyag fertőtlenítő vagy tisztító tulajdonságokkal rendelkezik, például baktériumölő vagy egyéb. Ez a felületaktív anyag olyan fertőtlenítőszerek készítéséhez használható, amelyek kationos fertőtlenítő réteget hagynak a felületen. A kationos felületaktív anyag például az alkil-ammónium-klorid.
4. Amfoter felületaktív anyagok
Az amfoter felületaktív anyagok olyan felületaktív anyagok, amelyek töltése a pH-val változik. Ezek a felületaktív anyagok lehetnek anionos, nemionos vagy kationos típusúak, a pH-tól függően. Az amfoter felületaktív anyagokat gyakran használják testápolási termékekben, például samponokban és kozmetikumokban. Az amfoter felületaktív anyagok példái a betain és az amino-oxidok. [[Kapcsolódó cikk]]
Felületaktív funkció
A felületaktív anyagok egyik leggyakoribb funkciója a mosó- és tisztítószerek gyártásában a fő összetevő. A mosószerekben a felületaktív anyagok javítják a molekulák terjedését és nedvesítő tulajdonságait, így elősegítik a szennyeződések felfogását és megkönnyítik annak eltávolítását. Ezen kívül itt van néhány egyéb, a mindennapi életben használt felületaktív anyag funkciója.
- A tisztítószerekben található felületaktív anyagok feladata, hogy aktivitást indítsanak el a felületen, így a szennyeződés megkötődhet és kiszabadulhat más, a szennyeződéshez tapadt felületekről, például ruhákon, padlófelületeken, asztalfelületeken stb.
- A textilfestés során a felületaktív anyagok olyan molekulák, amelyek elősegítik, hogy a festék egyenletesen behatoljon a szövetbe.
- A felületaktív anyagok másik funkciója emulgeálószerként vagy habosítószerként szolgál.
- A lipofilebb és kevésbé hidrofil felületaktív anyagok használhatók habzásgátlóként vagy emulgeálószerként.
- A felületaktív anyagok csíraölőként, gombaölőként és rovarölőként is funkcionálhatnak.
- A felületaktív anyagok korróziógátlásra is használhatók. A felületaktív anyag feladata itt az, hogy növelje az olaj áramlását a porózus kőzetben, és aeroszolokat generáljon.
Ez egy magyarázat a felületaktív anyagokról, kezdve a típusoktól, példáktól a funkcióikig. Remélhetőleg ez segít megérteni, hogyan működik ez a molekula. Ha egészségügyi problémáival kapcsolatban kérdései vannak, közvetlenül a SehatQ családi egészségügyi alkalmazáson kérdezheti meg orvosát. Töltse le a SehatQ alkalmazást most az App Store vagy a Google Play áruházból.
