Erik Erikson a pszichológus, akinek sikerült megalkotnia az emberi fejlődés eddigi legbefolyásosabb elméletét. Ennek az elméletnek a hangsúlya a pszichoszociális szempont, ami azt jelenti, hogy az ember karaktere élete során szakaszosan formálódik. Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete hasonló Sigmund Freud elméletéhez. A hangsúly azonban a gyermekkortól az idős korig tartó társas élményeken van.
Erikson pszichoszociális elméletének szakaszai
Erikson úgy véli, hogy az emberek életük minden szakaszában olyan konfliktusokkal szembesülnek, amelyek nagy hatással vannak jellemükre. Ez a konfliktus lehet pozitív vagy negatív. Ha a pszichoszociális szakasz egy bizonyos életkorban jól átvészelhető, akkor az ego ereje megnő. Másrészt, ha nem adják át megfelelően, ez az érzéstelenség átragad a felnőttkorba is. Az Erikson-féle pszichoszociális szakaszok leírása a következőkre oszlik:
1. Csecsemők (18 hónapos korig)
A pszichoszociális fejlődéselmélet első szakasza a legfontosabb az emberi élet szempontjából. Ebben a fázisban a konfliktus középpontjában a bizalom ill
"bizalom vs bizalmatlanság". Ez azt jelenti, hogy a körülöttük lévő emberek gondozóként betöltött szerepe kulcsfontosságú. Ha a gondozónak sikerül élelmet, szeretetet, meleget, biztonságot és így tovább adni, akkor ez egy olyan személy jellemét formálja meg, aki megbízhat másokban. Másrészt, ha a csecsemők nem részesülnek következetes gondozásban, érzelmileg nem közel állnak egymáshoz, vagy elhanyagolják magukat, akkor félelmetes és bizalmatlan lesz a világgal szemben. Ennek a folyamatnak a végeredménye a remény ill
remény.2. Gyermekek (2-3 évesek)
A második szakaszba lépve a babák olyan gyerekekké nőttek fel, akiknek nagyobb az önuralom. Nem csak a gyerekek kezdenek önállósodni. Fázis
szobatisztaságra tanítás elég döntő ahhoz, hogy átvészeljük a fázist"
autonómia kontra szégyen és kétség” ez. Erikson úgy véli, hogy az önuralommal rendelkező gyerekek automatikusan függetlenebbnek érzik magukat. Például, amikor kiválaszthatja, hogy mit eszik, kedvenc játékait vagy ruháit. Ennek a folyamatnak a végeredménye a vágy ill
akarat. Ha sikerül, a gyereknek hatalma lesz felette. Ha nem sikerül, szégyellni fogja magát, és tele lesz kétséggel.
3. Óvodás kor (3-5 év)
Ebben a szakaszban a gyerekek elkezdenek részt venni a játékokban és a szociális interakciókban. Ha jól átvészeled, gyermeked úgy érzi, képes másokat vezetni. Eközben azok, akik elbuknak, gyakran bűntudatot éreznek, kételkednek saját képességeikben, és ritkán kezdeményeznek. Ez a fázis
kezdeményezés vs bűntudat” mely az emberi jellemet úgy formálja, hogy legyen életcélja ill
célja. Ezt az eredményt csak akkor lehet elérni, ha a gyermeknek sikerül egyensúlyt teremtenie, hogy mikor fejezze ki a kezdeményezést és mikor működjön együtt másokkal.
4. Iskolás kor (6-11 év)
A társas interakción keresztül a gyerekek kezdenek büszkének lenni, amikor sikerül valamit tenniük. Ebben az iskolás korban kihívásokkal kell szembenézniük, társadalmi és tanulmányi célok formájában. fázisban"
ipar vs alsóbbrendűség„Ezt azok, akik túlélik, hozzáértőnek fogják érezni magukat. Másrészt, akik kudarcot vallanak, alsóbbrendűnek érzik magukat. Ezért ennek a fázisnak a végeredménye:
bizalom" Azok a gyerekek, akik iskolás korukban ritkán kapnak elismerést vagy támogatást a hozzájuk legközelebb állóktól, kételkednek abban, hogy sikeresek lesznek.
5. Tinédzserek (12-18 év)
A következő fázis a "
identitás vs szerep zavar" ilyenkor a tinédzserek olyan identitást keresnek, amely hosszú távon hatással lesz az életükre. Azok a tinédzserek, akiknek sikeresek, következetesek lesznek önmagukkal, míg azok, akik sikertelenek, összezavarodnak az identitásukat illetően. Ez az identitás olyan hiedelmekkel, ideális fogalmakkal és értékekkel áll kapcsolatban, amelyek alakítják az ember jellemét. Ha sikerül, akkor lesz végeredmény formájában
hűség, a társadalmi elvárásokkal és normákkal való együttélés képessége.
6. Korai felnőttkor (19-40 év)
fázis "
intimitás kontra elszigeteltség” szorosan összefügg a partnerrel való szerelmi kapcsolattal. Ha sikeres, akkor az emberek erős kapcsolatokat alakíthatnak ki. Másrészt, ha ez nem sikerül, valaki bezárja magát. Tekintettel arra, hogy minden szakasz az előző fázishoz kapcsolódik, ez is az identitáshoz kapcsolódik. Azok az emberek, akik nem biztosak az identitásukban, nagyobb valószínűséggel érzik magukat magányosnak és depressziósnak. Ennek a szakasznak a végeredménye az
szeretet.7. Felnőttek (40-65 év)
Felnőtt korban valaki olyasmit szeretne csinálni, ami hasznossá teszi. Ha sikerrel jár, meglesz a hasznosság érzése. Másrészt, ha kudarcot vallanak, úgy érzik, hogy a világban való részvételük nem jelentős. Ez a fázis
generativitás vs stagnálás" Ennek a fázisnak a végeredménye a gondoskodó ill
gondoskodás. Ennek a szakasznak minden fontos részét képezi, kezdve a gyermeke felnövekedésének megfigyelésétől a partneréhez való közelségig.
8. Lejárat (65 éves elhunyt)
Ez az a szakasz, amikor az ember elgondolkodik azon, amit fiatalon csinált. Ha elégedett vagy az eredményeiddel, akkor elégnek fogod érezni magad. Másrészt, ha nem vagy elégedett, sajnálatot és kétségbeesést fogsz érezni. Ennek a fázisnak a végeredménye a bölcsesség ill
bölcsesség. Azok az emberek, akik elégedettek azzal, amit fiatal korukban tettek, készen állnak arra, hogy békében nézzenek szembe életük végével. Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete nem azt jelenti, hogy az embernek teljesen pozitívnak vagy negatívnak kell lennie ahhoz, hogy lássa. Inkább a két szempont közötti egyensúly a legfontosabb. [[Kapcsolódó cikk]]
Megjegyzések a SehatQ-tól
Tekintet nélkül az elmélet kritikájára vagy relevanciájára az emberi életre, a pszichoszociális aspektus segíthet a különféle életkonfliktusok kezelésében. Ha többet szeretne megtudni az életfejlődés elméletéről, és arról, hogyan lehet a megfelelő értékeket bevezetni a gyermekek nevelése során,
kérdezze meg közvetlenül az orvost a SehatQ családi egészségügyi alkalmazásban. Töltse le most itt:
App Store és Google Play.
A pszichoszociális fejlődéselmélet első szakasza a legfontosabb az emberi élet szempontjából. Ebben a fázisban a konfliktus középpontjában a bizalom ill "bizalom vs bizalmatlanság". Ez azt jelenti, hogy a körülöttük lévő emberek gondozóként betöltött szerepe kulcsfontosságú. Ha a gondozónak sikerül élelmet, szeretetet, meleget, biztonságot és így tovább adni, akkor ez egy olyan személy jellemét formálja meg, aki megbízhat másokban. Másrészt, ha a csecsemők nem részesülnek következetes gondozásban, érzelmileg nem közel állnak egymáshoz, vagy elhanyagolják magukat, akkor félelmetes és bizalmatlan lesz a világgal szemben. Ennek a folyamatnak a végeredménye a remény ill remény.
Ebben a szakaszban a gyerekek elkezdenek részt venni a játékokban és a szociális interakciókban. Ha jól átvészeled, gyermeked úgy érzi, képes másokat vezetni. Eközben azok, akik elbuknak, gyakran bűntudatot éreznek, kételkednek saját képességeikben, és ritkán kezdeményeznek. Ez a fáziskezdeményezés vs bűntudat” mely az emberi jellemet úgy formálja, hogy legyen életcélja ill célja. Ezt az eredményt csak akkor lehet elérni, ha a gyermeknek sikerül egyensúlyt teremtenie, hogy mikor fejezze ki a kezdeményezést és mikor működjön együtt másokkal. 
A társas interakción keresztül a gyerekek kezdenek büszkének lenni, amikor sikerül valamit tenniük. Ebben az iskolás korban kihívásokkal kell szembenézniük, társadalmi és tanulmányi célok formájában. fázisban"ipar vs alsóbbrendűség„Ezt azok, akik túlélik, hozzáértőnek fogják érezni magukat. Másrészt, akik kudarcot vallanak, alsóbbrendűnek érzik magukat. Ezért ennek a fázisnak a végeredménye:bizalom" Azok a gyerekek, akik iskolás korukban ritkán kapnak elismerést vagy támogatást a hozzájuk legközelebb állóktól, kételkednek abban, hogy sikeresek lesznek. 
A következő fázis a "identitás vs szerep zavar" ilyenkor a tinédzserek olyan identitást keresnek, amely hosszú távon hatással lesz az életükre. Azok a tinédzserek, akiknek sikeresek, következetesek lesznek önmagukkal, míg azok, akik sikertelenek, összezavarodnak az identitásukat illetően. Ez az identitás olyan hiedelmekkel, ideális fogalmakkal és értékekkel áll kapcsolatban, amelyek alakítják az ember jellemét. Ha sikerül, akkor lesz végeredmény formájában hűség, a társadalmi elvárásokkal és normákkal való együttélés képessége. 
fázis "intimitás kontra elszigeteltség” szorosan összefügg a partnerrel való szerelmi kapcsolattal. Ha sikeres, akkor az emberek erős kapcsolatokat alakíthatnak ki. Másrészt, ha ez nem sikerül, valaki bezárja magát. Tekintettel arra, hogy minden szakasz az előző fázishoz kapcsolódik, ez is az identitáshoz kapcsolódik. Azok az emberek, akik nem biztosak az identitásukban, nagyobb valószínűséggel érzik magukat magányosnak és depressziósnak. Ennek a szakasznak a végeredménye az szeretet.
