A riboszóma magyarázata: funkció, szerkezet és működése

A riboszómák a sejtszervecskék részei, amelyek a fehérjeszintézis helyeiként működnek. A riboszómák eukarióta és prokarióta sejtekben egyaránt megtalálhatók. Az eukarióta sejtekben ezek az organellumok sok helyen elhelyezkedhetnek, így az endoplazmatikus retikulumban és a citoszolban is. Míg a prokarióta sejtekben a riboszómák csak a citoszolban találhatók, mivel ebben a sejttípusban nincsenek membránnal rendelkező organellumok.

Riboszóma funkció

A riboszóma fő funkciója a fehérjék termelője, amelyek fehérjeszintézist hajtanak végre a sejtekben. A sejteknek fehérjéket kell termelniük ahhoz, hogy felgyorsítsák a rajtuk átmenő biológiai folyamatokat és megfelelően működjenek. A fehérje a test különböző szerveinek, köztük a hajnak, a bőrnek és a körmöknek is fontos része. Ezért riboszómák hiányában a test számos funkciója megzavarodik. A riboszómák fehérjéket állíthatnak elő, amelyek felhasználhatók a sejtben, valamint felszabadulhatnak a sejtből. A sejtben lévő fehérjéket a citoszolban lévő riboszómák állítják elő. Eközben a sejten kívül néhány az endoplazmatikus retikulumban és a sejtmag burkában termelődik. Kép a riboszóma szerkezetéről

Riboszóma szerkezet

Minden riboszóma RNS-ből és fehérjéből áll. Minden riboszóma két RNS-protein alegységből áll, nevezetesen egy kis alegységből és egy nagy alegységből. A kettő egymáson fekszik, felül a nagy alegység. A két alegység közepén egy másik RNS található. Ennek eredményeként riboszómák képződnek, amelyek többé-kevésbé hamburgerhez hasonlítanak. Ezen alegységek mindegyikének megvan a maga funkciója. A kis alegység például szerepet játszik az mRNS által az aminosavak számára közvetített üzenet felolvasásában. Eközben a nagy alegység szerepet játszik a peptidkötések kialakításában. Olvassa el még: Az élő sejtekben található 13 organellum magyarázata

Hogyan működik a riboszóma?

Ahhoz, hogy a szervezet minden sejtje számára szükséges fehérje termelődjön, egy mechanizmusnak kell működnie, nevezetesen a fehérjeszintézisnek. A fehérjeszintézis folyamata DNS-t és RNS-t foglal magában, és a sejtmagban vagy sejtmagban kezdődik. A fehérjeszintézis akkor következik be, amikor egy enzim a sejtmagban megnyitja a DNS egy meghatározott szakaszát, így az RNS-másolat hozzáférhet hozzá. Az RNS-molekula, amely ezt a genetikai információt lemásolta, ezután a sejtmagból a citoplazmába kerül, ahol a szintézis folyamata megindul. A fehérjeszintézis végeredménye olyan fehérje, amelyet a test különböző funkcióihoz használnak fel. A kérdéses fehérje beszerzéséhez a szintézist két fő lépésre lehet osztani, nevezetesen a transzkripcióra és a transzlációra.

1. Átírás

Ahogy a neve is sugallja, a fehérjetranszkripció a genetikai információ nyomtatásának vagy átírásának folyamata, hogy az RNS segítségével fehérjéket állítsanak elő DNS-ből. Ezután az RNS, amely lemásolta az információt, újra feldolgozza a végterméket, az úgynevezett mRNS-t (hírvivő RNS). Mintha a DNS lenne az a személy, aki rendelkezik a fehérjék előállításának receptjével. Ezután az RNS feladata a recept lemásolása, hogy más organellumok is megfelelően fehérjéket tudjanak előállítani. Az RNS azonban nem tudja közvetlenül terjeszteni az információt. A fehérjeösszetételre vonatkozó információk terjesztéséhez az RNS-nek először hírvivő RNS-vé kell alakulnia. Ennek a transzkripciós folyamatnak a végterméke az mRNS az általa hordozott fehérjeképző információval együtt. A transzkripciós folyamat a sejtmagban, más néven a sejtmagban megy végbe, ahol a DNS található.

2. Fordítás

Az átírási folyamat befejezése után lépjen be a fordítási folyamatba. Ebben a szakaszban a riboszóma fontos szerepet játszik.

A transzlációs folyamat az mRNS citoplazmába való bejutásával kezdődik. A citoplazma az a folyadék, amely kitölti a sejtet a sejtmagon kívül. A citoplazmában különféle „lebegő” sejtszervecskék találhatók, beleértve a riboszómákat is. Meg kell jegyezni, hogy a riboszómák szabadon lebeghetnek a citoplazmában, kapcsolódhatnak az endoplazmatikus retikulum vagy burok külső felületéhez, vagy a sejtmag legkülső részéhez. Miután kikerült a sejtmagból a citoplazmába, az mRNS azonnal elvégzi a feladatát, vagyis a fehérjék riboszómákba történő előállítására vonatkozó információkat továbbítja. Ezután a riboszóma az mRNS-ből származó információkat felhasználva aminosavláncot hoz létre, amelyek a fehérje alapvető építőkövei. Az a folyamat, amelynek során az információ az mRNS-ből aminosavláncokká alakul, transzlációnak nevezik. [[kapcsolódó cikk]] Minden sejtnek, legyen az eukarióta vagy prokarióta, fehérjékre van szüksége a működéséhez. Ezért a riboszómák jelenléte nagyon fontos ahhoz, hogy szervezetünk sejtjei egészségesek maradjanak.